Ha célt tűznénk ki, sosem lenne eredménye a folyamatnak, hiszen aki célt tűz ki, az elvár és az elvárások mindig feszültséget, terhet jelentenek, hiszen ott van mögötte az, hogy: „ha nem sikerül, nem vagyok oké”…
Úgyhogy mi mindig arra fókuszálunk, hogy miért is működik úgy, ahogy? A megértés mindennek az alapja. Ha megértettük az okot, fel is tudjuk dolgozni. Ennek a folyamatnak az eredménye lehet az, amit szeretne!

Ha fejleszteni szeretné magát, sosem fog fejlődni. A fejlesztés szándéka mögött ugyanis ott egy „láthatatlan üzenet” saját maga felé: „nem vagyok elégedett magammal/tulajdonságommal, csak akkor leszek elégedett, ha jobb/szebb/ügyesebb/stb. leszek”. Így valójában sosem lesz elégedett, mert az mindig a jövő időbe tolódik: „majd, ha…akkor…” sosem élhető meg most!
Ezért mi arra fókuszálunk, hogy mi az, ami megakadályozza abban, hogy önmaga legyen? És ha az akadályok megszűnnek, valóban elégedetten és -a felesleges súlyoktól, gátlásoktól, szorongásoktól, félelmektől- meg- és felszabadultan tud élni! Ez „kívülről” nézve fejlődés, de nem fejlesztés eredménye!

Ha jól belegondol: élete során szinte mindenkit csak az érdekel(t), hogy milyen, hogy teljesít!?
Már a szülők is úgy beszélnek: „jó-alvó vs rossz alvó”, „jó evő vs rosszevő”, „jó kislány/kisfiú vs rossz kislány/kisfiú”…Majd az óvodában (is) bejön a „jutalmazás vs büntetés” hozzáállás…az iskolában is csak az a fontos, hogy minél pontosabban adja vissza azt, amit hallott, amit elvárnak és azt értékelik jegyekkel…a munkahelyen is elvárások, teljesítmény értékelés, szabályok vannak és attól függ az érték(elés)e, hogy milyen szinten tud megfelelni az elvárásoknak.
És még a párkapcsolatban is:” jól főz vs nem jól főz”, „jó vele az ágyban vs nem jó vele az ágyban”, „kedves vs mogorva”…és még sorolhatnám a címkéket, minősítéseket napestig…
De úgy őszintén: valójában sosem volt kíváncsi senki Önre!
Ezért mi arra fókuszálunk, hogy ki is Ön valójában? Nem arra, hogy hogyan teljesít!

2008 tavasza óta folytatok mentálhigiénés segítő beszélgetéseket, amik már több, mint 1000 embernek segítettek egy sokkal jobb lelki szinten stabilizálódni.

Carl Rogers így ír erről:

„Úgy találtam, hogy minél inkább önmagam tudok lenni egy kapcsolatban, annál alkalmasabb lesz ez a kapcsolat a segítségnyújtásra. Ez azt jelenti, hogy a lehető legteljesebb mértékben tudatában kell lennem a saját érzéseimnek oly módon, hogy azok ne váljanak szét két különböző szintre: az egyik, amit kifelé mutatok a segítő attitűdöm tükröződéseként, míg a másik egy mélyebb, valódibb, tudatalatti szinten megjelenő attitűd. Ha önmagam tudok lenni, az azzal is együtt jár, hogy a szavaimban és a viselkedésemben kifejezem a bennem lakozó érzéseket és attitűdöket. Csak ily módon válhat a kapcsolat valódivá (igazzá) és ez a valódiság –úgy tűnik- a fejlesztő tevékenység elsődleges feltétele.”

„Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerű megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.”

(Carl R. Rogers, „Valakivé válni” 2010.)

„Rogers elméletének döntő mozzanata az a felismerés, hogy a segítő kapcsolatokban nem a választott módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személy” (Tringer László, „A gyógyító beszélgetés” 2007. 15. oldal)

A személyes kapcsolat, az együttlét egy olyan „kaland”, ahol a kialakuló bizalmas légkörben lehetőség van az önkifejezésre, megkönnyebbülésre, gyógyulásra, változásra. A tapasztalatom az, hogy megfelelő körülmények között a lélek megtalálja a saját erőforrásait, ebben csak segítségre van szüksége, ha éppen elakadt.

Ha időpontot szeretne kérni, vagy további kérdései vannak, itt léphet kapcsolatba velem kattintson ide!