Bár a lentiek elsősorban a segítő szakmában dolgozóknak nyújtatnak támpontot, de úgy gondolom, hogy minden emberi kommunikációs helyzetben tudatosíthatók, használhatók a Normalitás-hoz és a Lelki egészség-hez írtakhoz hasonlóan segítenek eligazodni, megfigyelni magunkat.

Mivel ezek a kommunikációs gátak és serkentők egyfajta lelki állapotot, hozzáállást is tükröznek, így ha valamelyik irányba elmozdulást tapasztalunk magunkon, érdemes segítséget kérni annak feltárásában, hogy mi lehet az oka.

Kommunikációs gátak

  1. Parancs, utasítás, irányítás, figyelmeztetés, fenyegetés

A “külső vezérlés” következtében a kliens (tudattalanul?) azt érzi, hogy ő nem fontos, nem elfogadható. Ezen kívül az autoritás félelmet kelt, illetve paradox reakciót vált ki: a határok “próbálgatását”.

  1. Prédikáció, megleckéztetés, “kellene”, “jobb lenne, ha ” típusú mondatok

A hatalomra, kötelességre való hivatkozás általában ellenállást szül, a “nem bíznak bennem” érzetét kelti.

  1. Tanácsok, megoldási javaslatok

Ezeket a kliens úgy dekódolja, hogy “nem vagyok képes önálló megoldásra”. Másfelől az ilyen tanácsadói módszer függőséget alakíthat ki a kliensben.

  1. Tanítás, kioktatás, logikus érvelés

Az ilyen tanácsadói viselkedés a kliensben kisebbségi érzéseket szül, mivel azt érzi, hogy ő “tudatlan”.

  1. Bírálat, kritika, helytelenítés, biztatás

Olyan érzést kelt a kliensben, hogy ő “alkalmatlan”, “érzéketlen”, ezért az ilyen tanácsadói kommunikáció a klienst érzelmei eltitkolására készteti. Más esetben pedig haragot, védekezést vált ki belőle.

  1. Dícséret, egyetértés, pozitív értékek visszajelzése

Ha a dícséretbe foglalt ítélet nem egyezik az énképpel, a kliens manipulációnak érzi a tanácsadó visszajelzését. Ezek a kommunikációs formák a tanácsadó felsőbbrendűségét fejezik ki. (Mint aki abban a helyzetben van, hogy más alkalmasságát, erényeit meg tudja ítélni.) Az elismerés alacsony önértékelésű személyeknél függőséget is okozhat.

  1. Szidás, megbélyegzés, kifigurázás

Hatásai hasonlóak a 6. pontban már említettekhez.

  1. Értelmezés, elemzés, megállapítás

A kliensben a “mindenható tanácsadó átlát rajtam” érzetét keltheti. Ha az ilyen visszajelzések találóak, akkor a kliens védtelennek érzi magát, ha pedig nem helytállóak, dühöt vált ki.

  1. Biztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás

Ilyen kommunikáció a felszínen segít, de a kliens számára azt jelenti, hogy a tanácsadó nem érti meg őt. Ha ezek ellenére mégis negatív érzései vannak a kliensnek, azok számára kényelmetlenek és azt sugallják, hogy „ne érezz így”.

  1. Kérdezgetés, vallatás

A direktív gesztusok bizalomhiányt, gyanakvást szülnek (illetve a tanácsadó részéről ebből táplálkoznak).

  1. Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás, a figyelem elterelése

Ilyenkor a kliens azt érzi, hogy “nem vagyok fontos”, “nem kapok tiszteletet.” Ezek a gesztusok rombolják az önértékelést.

Kommunikációs serkentők

  1. Passzív hallgatás, csend
  2. Megerősítő reakciók (bólogatás, hümmögés)
  3. “Ajtónyitogatás”, beszédindítás (“hallgatom, figyelek”)
  4. Aktív hallgatás (más szóval értő figyelem)
  5. Visszacsatolás (ismétlés, újrafogalmazás, összefoglalás, sűrítés, egyes elemek kiemelése, a közölt gondolatokhoz társuló érzelem megfogalmazása)
  6. Tisztázó kérdések (melyek a helyzet jobb megismerésére irányulnak)
  7. Nyitott kérdések (amelyek nem egyszavas: „igen”, „nem” választ igényelnek)
  8. Képek és szimbólumok
  9. Én-feltárulkozás, én-üzenet (a tanácsadó személyes tapasztalatokat oszt meg a klienssel)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.